Bizalom. Elismerés. Access!

Van, amikor pontosan tudom, mit szeretnék elengedni, mi az, ami gátol abban, hogy könnyedén éljek. Nem is tudat alatt van jelen, hiszen meg tudom fogalmazni. Érzem, hogy éppen az iskola, a munka vagy egy párkapcsolat okoz bennem feszültséget. A felismerés megvan, és ezeket megfelelő odafigyeléssel egyedül is tudom kezelni: kiírom magamból, átgondolom a történteket, vagy egyszerűen elterelem a figyelmemet a gondokról.

Viszont ezek többnyire csak pillanatnyi megoldások. Amint újra nehéz helyzetbe kerülök, ugyanazok a tünetek térnek vissza.

Ahhoz, hogy hosszú távon is kezdeni tudjak valamit ezekkel az érzésekkel, szükségem van egy állapotra és egy eszközre. Ezek segítenek előhívni, összefüggésekben látni, és nem teremtetté tenni a bennem rögzült mintákat. Ez az állapot a nyitott tudat, az eszköz pedig az Access Bars. Különleges élmény „rendet tenni” a tudatalattiban: letenni a generációkon átívelő csomagokat, és feloldani a belső gátakat.

Mindezt édesanyám leginkább mindent megkérdőjelező gyermekeként írom, miután ÉN kértem meg ŐT, hogy kezdjünk valamit az érzéseimmel. Az élmény még friss, de az élet már könnyed, mivel, mint kiderült az érzés nem hozzám tartozott, csak szolidarizáltam a tulajdonosával.