Családállítás

Inkább Csenge-féle, mint Hellinger-i

A család egy rendszer.
Törvényszerűségek uralják és ezek rendszeresen ismétlődnek. Olyan, mint egy örökmozgó. Ha valahol felborul az egyensúly, azonnal reagál rá egy másik hely, hogy helyreállítsa.

Mi, a kis sejtecskéi a családnak, átveszünk a rendszeren belül energiákat, amiket elfojtottak, elnyomtak, amik még mindig ott kísértenek a nagy rendszerben. Így aztán esélyünk nincs a saját életünket élni! Mert mások tapasztalataiból született nézőpontok és átvett érzések szerint szorongunk, vágyva, hogy annyira jól csináljunk dolgokat, hogy egyszer felszabaduljon az a rendszer, amibe beleszülettünk.

De lehet úgy valamit, vagy valakit gyógyítani, hogy pontosan ugyanazt érezzük, tesszük, gondoljuk, mint ő? Lehet szolidarizálással bármit is feloldani?

A családállításnál sem ragaszkodom a tanult Hellinger módszerhez. Hiszem, hogy az elménk gyártotta történeteink tartanak fogva. A családállítás egy tökéletes diagnózis, azonnal megmutatja az elakadást. De, ha túlzottan belebonyolódunk az őseink tapasztalataiba, óhatatlanul megerősödünk a storynkban! És lehet, hogy pillanatnyilag megkönnyebbülést hoz a felismerés, hogy nem a saját érzéseinket cipeltük…pillanatnyilag… De rövid időn belül már egy másik történetet és érzést hurcolunk magunkkal, szóval minden ugyanaz lesz, csak színesben.

Használom Hellinger archaikus formuláit, a képviselők is ugyanúgy csöndben hangolódnak a Mindent Tudó Helyre, de nem csak ősöket állítunk fel…És nem állunk meg a kimondott „oldómondatnál”, mert csodálatosan működnek itt is az Access Consciousness eszközei és véglegesen törlik a régmúlt terheit!