Egyszerűen

Szombat reggel volt. Jöttem a piacról. Kezemben tojás, gyümölcsök, virágok.

Agyaltam, ahogy illik egy komoly négy-gyerekes anyához. Mit kell befizetni, kifizetni, átszervezni, megoldani… szürke állapot , nyomi érzés, mintha búra lenne a fejemen.

Hirtelen felébredtem. Benne voltam a Pillanatban! Csak a parkoló kocsik léteztek, a repedés a járdán, a lépéseim ritmusa, a napfény az arcomon, kezemben finom, édes teher és a rám váró pánikbeteg vendég, aki bízik bennem.

Tökéletes pillanatok sorozata lett az utam a piactól az irodámig.

Elképesztő, mennyire bonyolítjuk a tökéletesen egyszerű életet!