Életem első családállítása

Az első családállításom volt. Először csak ülve figyeltem a többieket és próbáltam megérteni, hogy mi irányítja a szereplőket. Aztán felkértek képviselőnek engem is. Csak álltam a többiekkel, és vártam, hogy mi fog történni.

Egyszer csak elindult a testem. Meglepő érzés volt. Előtte sose tapasztaltam ilyet. Kölcsön vették a testemet! A körben nem én álltam, hanem az a személy akinek a felkérésre kölcsönadtam a testem. Ott eltűnt a felszínesség. Nem volt ego. Nem lehetett ego! Csenge a kérdéseivel a mélyen elnyomott érzelmeket, meg nem oldott problémákat hozta felszínre.

A saját állításomat ledöbbenve figyeltem. Szorító érzés volt látni a családtagjaimat a valódi, mélyen elnyomott problémáikkal.

Látva, és érezve számomra ismeretlen emberek nehézségeit, erősödött bennem az egységtudat. Minden helyzetet egy kicsit magaménak is éreztem. Mintha azokkal engem is oldottak volna.

Köszönöm, hogy részese lehettem a tegnapi napnak!