Élménybeszámoló egy családállításról

Szeretnék köszönetet mondani. A véletlenek sodortak egy helyre, ahol az aprócska nagyság érdekes világába tekinthettem.

Kétségbeesetten keringtek gondolataim a szó körül, de hamarosan elhagyták arcomat az első könnycseppek…. Elkezdtük.

Ferit – aki ott volt tudja mit éltünk át – nem ismertük akkor még s mint dublőr csöppentem szellem világának energiamezejébe és egyszercsak ott álltam a jobb vállánál a fiaként…és éreztem mindent… ami szeretetet ott lehetett…

Csodás, leírhatatlan! És akkor csak úgy, a könnyeim örömből öntöttek el … Meglepett.

Hogy Ferinek ez mekkora megkönnyebbülés csak sejthetem, de kezdetnek nekem elég volt. Az aznap teljes lett.

Nagyon elfáradtunk és rengeteget tanultunk magunkról, az őseinkről, a családunkról.

Laikus vagyok és nem tudom a kulisszatitkokat, de a békét megéltem. Találkoztam egy gyógyítóval aki érti a dolgát!

Ajánlom mindenkinek, bejegyzés végzésig: Mert JÓ!