Hol vagy te?

Sokáig vergődtem magamban, hogy mit csináljak, mi lehet a jó, mi lehet számomra a megoldás, mi hozza meg a várva várt nyugalmat, mikor lelek vajon békére. Teltek a napok s mind egyformának éltem meg, ugyanazt a szar érzést hozta elő bennem minden egyes nap. Tudtam, hogy segítségre van szükségem, s azt is tudtam, hogy csak olyan ember segíthet, aki számomra egy idegen, semmilyen kapcsolatban nem állunk egymással.

Elkezdtem az interneten kutatni, kutatni egy olyan ember után, aki meghallgat, akihez őszinte lehetek, aki utat mutat, hogy másképp is élhetem az életem (pl. Boldogan, jó kedvűen, nem foglalkozni a külvilággal). Ezt az embert Csenge személyében találtam meg. Az első perctől kezdve éreztem, hogy jó helyen vagyok, megtaláltam azt, akit kerestem, aki új dolgokra döbbentett rá.

Egész életemben más emberekkel foglalkoztam (ki mit gondol, ki mit fog szólni stb.), pasiknál kerestem a szeretetet, hol szeretőként, hol pedig párkapcsolatban élt nőként.

Elhittem, hogy engem nem szeretnek, elhittem, hogy én nem vagyok szerethető, olyan emberekkel vettem körül magam, akik nem az én szintemen vannak, csupán azért, hogy 'szeressenek'.

Csenge minden találkozásunknál megkérdezte tőlem : Hol vagy te? Hol szerepelsz te ebben a történetben? Hmm. Elgondolkodtató kérdések, nem tudtam rájuk válaszolni. Sajnos jogos kérdések voltak. Mindig a másikat helyeztem előtérbe, mindig azt néztem, hogy a másiknak mi a jó, szeretetért cserében. Csenge szavaival egy úgynevezett 'benzinkút' voltam, míg mások töltődtek általam, aközben én csak merültem s merültem. Tudtam, hogy ez így nem jó, s Csenge próbált mindig a saját utamra terelni. Ő általa elkezdtem másképp gondolkodni, magammal foglalkozni, jókedvűen élni az életet.

Találkozásaink során mindig fejlődők, valami újat tanulok, megismerem önmagam, rájövök a bennem rejlő kislány érzéseire, a saját elmém által kreált csapdákra.

Ezeket Csengének köszönhetem.

Köszönöm!