Menj bele az érzésbe…

Körülbelül két évvel ezelőtt amikor a kisfiam bekerült a bölcsödébe, elkezdett tikkelni a szemével. Megijedtem, sokat olvastam és a kineziológia felé indultam segítségért. Ekkor találtam rá Csengére, amiért nagyon hálós vagyok a sorsnak!

Az első alkalommal természetesen új volt minden információ, de szívtam magamba őket, mert ez vezetett, hogy segítsek a kisfiamnak.

Nem volt gond megnyílni, a problémáimról beszélni egy idegennek, mert valahol éreztem, hogy talán nem is különbözünk annyira. Gyorsan kiderült, hogy nekem kell „segítség", nem a kicsinek, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy iránymutatás.

Első alkalommal „csak" izomtesztelést végzett rajtam Csenge, ami végén persze sírtam, mint egy kisgyerek, de az oldások hatására úgy jöttem haza, mint aki hosszú idő után újra kap levegőt.

Aztán, mint minden család és egyén életében, nálunk/nálam is voltak hullámvölgyek, amikor éreztem, hogy szükségem van Csenge „fejmosására". Azóta jó pár alkalommal a gond feltárására hipnózist csináltunk.

A hipnózis egy hihetetlen élmény, egy érzelmi hullámvasút! És el kell mondjam, egyre jobb vagyok benne, egyre gyorsabban megnyílok és engedem szabadjára az érzéseket! Minden alkalom más és más, izgalmas, mert nem tudod előre, hogy az érzés honnan ered, hová nyúlik vissza. Hol nagyon erős pozitív, hol pedig fájdalmas, gyomrot összehúzó érzés kerít hatalmába közben.

Mondanom sem kell, sok zsebkendőt áldoztam…DE mind megérte! Ahogy Csenge tökéletes vezetésének köszönhetően megszabadul az ember a téves hitrendszereitől, felemelő érzés és ezt értheted szó szerint is!

Mert megismerni önmagunkat, kibogozni a hozott csomagjainkat, ilyen érzés. Felemelő. Hol nagyon, hol kevésbé fájdalmas, de tényleg szárnyakat ad!

Köszönöm szépen Neked Csenge a profizmusodat, feltöltő öleléseidet!

Megyünk a következő szintre! 😉

Judit