Minden rajtunk múlik

Csenge…nem túlzás, ha azt mondom, hogy felismertél, megoldottál, feloldottál olyan problémákat, sérelmeket és gyengeségeket bennem, amelyekkel egyedül nem tudtam volna szembenézni! Megtanítottál a legnagyobb kincsre: őszintének lenni másokhoz és magamhoz!

Mikor először hallottam a terápiás módszeredről, nem gondoltam, hogy használ- mondván az embernek úgyis egyedül kell megbirkózni a gondokkal! Ez igaz is! Nem helyettem, hanem Veled találtad meg azokat az okokat, amelyek gátakat gerjesztettek és amelyektől nem tudtam önmagam lenni! És ennek a felismerése csak Veled ment! Te vezettél rá és tartottál tükröt a régi sérelmek elé, amelyekből kialakult az ember: aki fél, aki nem érzi magát szépnek és aki szenved; pedig az NEM ÉN voltam!!

Az első találkozásunk célja valójában a párkapcsolatomban lévő gondok és bajok felszínre hozása lett volna, de ennél sokkal többet kaptam: sosem felejtem el, mikor azt mondtad: „Hogy akarsz jó kapcsolatot, ha magaddal nem vagy jóban? Hogy várod el, hogy szeressenek, ha nem szereted magadat? Hogy akarsz szeretni, ha nem tudod, hogy kell?”

A tanulság tehát az volt, hogy az ember alakítja a körülötte lévő világot, az embereket, a körülményeket, a jót és a rosszat egyaránt! Azzal, hogy ezt – drága Csengém- segítetted elfogadni, most úgy érzem: boldog párkapcsolatban élek azzal, akivel majdnem végleg szakítottunk, elfogadtam önmagam és tudom:

MINDEN RAJTUNK MÚLIK!

KÖSZÖNÖM!